Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Második rész

I5o PÜNKÖST UTÁN IX. ben a'veteknek nemét, számát, nagyságát, minéműse'get, eredetét, kezdetét, forrását, erejét, következéseit, 's az egész voltát : kovetkezendöképpen, szükséges, hogy a' penitentzia tartó is ezek szerént a' környülállások szerént magát meg esmértesse az Isten személlyében lévő Lelki Atyával, a' gyóntató Pappal. Már pedig a' penitentzia tarló bűnös meg nem mutathattya azt a' Papnak, a' mit maga sem lát, maga seni tud, maga sem esmér. Tehát a' penitentzia tartó bűnös mindenek felett iparkodgyék abban, hogy magát voltaképpen meg esmérje, es a' maga meg esmérésébül szintén úgy meg esmértesse magát a' Pappal, valamint hogy őtet ésméri az Isten. Meg kell vallanunk, hogy ezért magunk meg esmérésére való igyekezetünk majd tsak nem olly ritka, mint a'mind szükséges : mivel alig fordít az ember egy két szempillantást a' maga szívének meg esmérésére, már is azzal hízelkedik magának, hogy ezen feneketlenségnek mélységét egészlen ki horgászta, és a' szívértek egyben kötelődtzött zurzavarságát egy mástul el bontagatta , ki hiveleszgette : egy hétnek, egy holnapnak, egy esztendőnek vétkeit egypár szempillantás alatt felhánta, meg esmérte, igazán meg ítélte. Pedig a' maga magának való meg esmérésére szükséges volna, hogy az ember mindenkor maga magát maga szemei előtt hordozná , 's szemei elől leg kissebb dolgai se tűnhetnének el ; mivel a' mi lel» künkben, a' gonosz gondolatok, kételkedések , fejcsségek, vakmérő ítéletek szüntelen tsa*