Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

6 Őtet a" nyughatatlanságok, valamint a* ] aptát (minden érdemei ellen) kézrül kezre hányták, veiötték. Akár mihez kezdőit; markába szakadtanak mindönök. Oly szerencsétlen csillagzatban sziiletöttnek lönni láccatott: hogy (ha magát a

1 süvegös mesterségre adtavóina-is) talán fő nélkül jöttek vólna e'velágra az akkori gyerökök. § H. Foglalatosságai. Jövevény, és (még e'-fölött) ösmeretlen lévén Magyar-Országban; nem vadászta a' barátságokat, mégf-is ösmeretségét sokan keresték.Mind-az'-által: ha valakivel meg-ösmerködött; és azt embörségös embörnek lenni látta: barátságát többé el-nem-hagyhatta. Ennek az üdőnek tájján Kevében lakozott i), egy böcsületös Magyar embornél* kinek gond-viseléssére (és szinte atyai szorgalmatosságára) bízta ötet meszsze-lató Nagy-annya. Noha nagy-Vérű, és fényes-születésű lönne, úgy bánt me'g-is a' Scprti fiatalokkal : mintha (a' leg-alacsonyabb-fzületésű fiak-is) testvérei volnának. Ezt pedig azért cseleködte : hogy (ha a' szerencsének forgó kerekéről lel) Most ezt a' Várost Rátt - Kevének mondgvákk