Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)
29 o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK örömeit meghalok ismert iminár valóságosan tefteftől-lelkeítől a' tiéd vagyok. Édes Etelém! egy-más' fzáinára teremtett bennünket a' Magyarok' Iftene; de nein ezen Világra, hanem ama' bóldogabb másikra, Oda várlak el-enyífztr tem után. Mind az'-által molt - is: nem csak édes Eteléin; hanem kedves-Hitesem-is, Uram - is ! végső - képpén a' Magyarok' Iftenére kérlek : fzánd-ineg hólttom után maga« dat. Ne légy magad-magadnak gyilkossá,— Haza vár édes Anyád: meg-ne-vesd fzíves óhaj? tását. Idő előtt koporsóba ne zárd drágalátos fzeméjjét. Menny haza, édes Etelém. Hadd itt e' Izerencséden Wilágos-várat. Térj-vifzfza bóldogabb Karjeledbe. Dene hamarébb; mintsem engemet (kedves Etelkádat) tifztességessen el-temetteted. Itt ne hadd penig Wilágos-vá" fon lelketlen Teftemet. Vidd áztat Budára , és tedd Árpád inellé, édes Atyám mellé (xij), Hadd (ül7) Már ennek-elotte, Bela-királyunknak nevetlen író-deákjából , említettem! hogy Árpádunknak Testye azon Pataknak eredeténél temettetett-el, melly, kövecses ágyán, le-íolyván , Ó Buda mellett a' Dunába fzakad. Holott az után a' Magyarok (min.ek-utánna a' Kerefztényi Szer-tartásokra reá-állottanak ) a' Boldogságos Szűznek tifzteletére egy Templomot építtettenek, mellyet FEHER. MÁRIÁN AK nevez« íenelf. Ezen le-írásból Árpád' el-temetése? helyét igen
