Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)
29 o . etelka' történetének ama' hit-fzegőnek állhatatlanságáról, és olly sok ideig éfzre-nem-vett fzíníéseről nagy fájdalmai között gondolkodna. Végtére Etelkának sorsát keserves könyv-húllatásokkai raeg-siratta. De még maga-is Etele, a' többi vei egygyütt, maga-magára haragudván, öfzve-vefzett maga-magával. Úgy tettfzett: mint-ha efze' kerekai bomolnának, 's-hamar úctyakra se találhatnának. Csak alig cartóztatta-meg magát : hogy, mindeneknek jelen-létcekben, Gyulára nein rohant, és mellyen körofztüi-nem-verte a' kardot. Ezt talán meg-is cselekedte vólna j ha Gyula (igen éfzre-véyéu a' következendő vefzedelineket) hamar el-nem-takarodott vólna; és, hogy hírtelen meg-ne-lelhessék ; magát a' Főpap' Sátorában el nem-rejtette vólna. Nein lehet azt mondani : hogy a' csudálkozással tellyes emberek egygyeuként ki-mentenek; hanem inkább : hogy alattomban ki-fzöktenek a' Palotából, JNem tudott mit csinálni Etele. Vóltis kedve, uein-is a' izaladásra. A' bolzízonkodó Fejedelmekkel végtére maga maradván; felvetette fzemeit a' magos Egekre. Éktelenől csikorgatta fogait. Szüntelen Gyula ellen pattogott. Végtére magához térvén az el-.keseredett ifid ; Gyulának hallatlan csalárdságát ki-nyila tkoztatta a Fejedelmek előtt. A' Tifzta papirosnak néki adásával ei-nein tagadta maga' hallatlan oftobaságát. Fenyegette tele torokkal Gyulác :
