Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

If. KÖNYVE. IV. SZAKASZSZA. 355 lombos Komondorok., — Éktelenöl hérnyákol«. tauak a' fekete macskák ; futkollanak, és czinczogtanak a' kis egerek, a' nagy farkú patkányok. — Az éjji bagjok-is, ennek-elotte uem hallott huhogásokkal , alkahnatlaukodtanak. —A'-mi leg-inkább el-rcmícette a' félénk Kis-afzfzonyt, az vala: hogy a' Hárfán magoktól el* fzakadoztanak a' húrok , nein egyfzeriben; hanem , egy-más után : nagy pattanásokkal. Fel-ébredett e' fzerceleu ropogósokra Etelka. És; Budán vau-é ? a'-vagy Wilágoson ? nem tudta hírteienibeu. Hogy ofztán magához tért: Iftenem! ( úgy mond) ini járhat körülöttem ! Mindenek fel-fordúlnak a' meg-indúltt Sátorban. Hová lettél édes Eteléin ? — Mért nem bátorítod el-bagyott Etelkádat ? — EI-fzakadoztak húrjai azon efzközömnek , mellyel Budán ízomorú fogságodban, olly édesdeden vígafztaltalak. Hát, ha ezzel azt jelentik a' Menny-é-' giek : hogy soha többé kezembe nem vehetem vígafztalásodra? — íllenem be féltelek édes Etelém? — Piros vérrel meg-fecskeudezettnek láttam , csak éppen ez-előtt, minden tagjaidat. Mit? Talán ugyan ki-outódik véred ? Ha te elvefzel ; vefzfzek-el éu-is veled egygyütt. Lefz még annyi ereje el-lankadott karomnak: hogy mejjemen köröfztűl hajtsam a' kéli; és téged' ama' boldogabb viiágba kövesselek. — Jól vaZ 4 gyon