Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

ri 29o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK miiiek-elotfte végső' teándékomat' éppen megérthetted? EHs-adtad imniár magadat, miiiek-előtte meg-kérettettel ? — Moft tapafztalom elsőbén , hogy Te-is, " az al-'s-fél-fzelnek érttetvén gondnlataidat, azon tökélletien leányoknak nyomaikon lépdegelfö, kik magok' kénnyek* rándülását követik; és, előre meg-adván fzíveket, az atyai áidáft nem a' Sátorosságnak teabad el-kez'üéséte; hanem fel-nem-fzabadított foly* tatására kévánnyák.' — Lássad : mit cselekfzel, édes leányom! De sem íze, sem bűze koty* vafztásodnak, El-akarod , látom , fzakatetani a kötő-féket. Jól fel-is-fzedéd bokádat, 's-jói raeg-fticamodál; de nem az Orfzág' üttyán. A' csavargós öfzvényeken, az út félén tekeregte. Vigyázz magadra: akkor, 's-onnan jöhet fejedre az átok ; mikor, 's-honnan nem reméllenéd. Áttyának ezen fzavaira nagyon meg-keseredett Etelka, lllyen-képpen soha még nem bánt fze méllyé vei telîyes életében. El-fakadott sirva előtte és ezeket mondotta : Meg-bocsáss, édes Atyám. Nem kelletett vólna el-tökélletc Sátorosságomrá atyai áldásodat sürgetnem; hanem előbb: Etelének hajlandóságát meg jelentenem ; az-után : mi tévő legyek , atyai tanácsodat kérnem. íme! meg-vallom botlásomat. Szánom is, penig nagy törtdelmességgel, efztelen hírtelenkedésemet. Mindaz-által, édes Atyám! ne légy olly vélekedés' sel