Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

29o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK hatom. Meg-átkozna Gyula ; ha, híre tiélkűl iliy nagy dologba avatnám magamat. Te se ké-. vánhacod fejemre a' rettentő atyai átkot. Illik tehát: hogy elsőben a' Sátorosságot néki megjelentsem; az után: arra: fiái alázatossággal, tői-, le engedelmet kérjek. Monda Zoltán ; Édes Etelkám ! hidd-el : hogy erre Gyulának engedelme éppen nem ízükséges, Tudd-meg: hogy e' dologban én-is javasolhatok valamit. Sőtt: többet parancsolhatok t mint Gyula ; avagy más akár-ki, Meg-tu* dod, annak idejében az okai, Moft arra kérlek: fiogy fzived' indulatainak engedelmeskedgy inkább, sem mint Gyula' javallásának. Fejedelmednek higygy inkább, sem-mint Apádnak. Javadra igyekfzem. Meg-ne vesd fzívességen\et. So* ha meg nem csaltalak moft se akarlak. Erre Etelka, fejét csóválván, így felelt: Moft sem akarlak ! - * - Ugyan dgy-é ? -- -- Édes Zoltánom ! nem hittem vólna felőlied : hogy (Te-is Fiú lévén J-a' fiúi kötelességről, Atyádnak holttá után, illy hamar meg feletkezzél. Eb higygye: hogy egy Fejedelemnek tehetsége annyira terjedhessen : hogy azon atyai hatalmat meg-erő'tleníthesse, és lábáról le-ejthesse, mellynek mind az Irten, mind penig a' terméfzetnek törvénnyé erő't, és hathatósságot adott. Olly hifzembe vaíék mindenkor : hogy inkább illene fzeméllyemhez: ha, Atyámnak akavattya íze-