Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

II. KÖNYVE. h SZAKASZSZA.. ïç. Moít látom tehát: hogy magadategéfzfzen el-akarod vefzceni. Én vefztteden jelen nem leLetek — Kérlek, még egyfzer; az íílenre! Kérlek ama régi barátságunkra : ne hadd, hogy árvaságra jussak. Nem annyira reám ; mint reád nézve esedezem telÖtced. Ha e' titkodat el-rejtheted előttem ; már-akkor méltatlannak lenni véllem magamat-; ki barátságodban gyönyörűségemet lellyem. -Kenizen'tteteta nélküled fzéies e* világon bujdosni ; és , bujdosásom között, mind elobbeni Szereteteddel magamat élefzteiii, mind moltani fagyos hidegeddel öfzfze-rázattatni. —Édes Etelkám! Ha fzívembe nézhetnél; és láthatnád azon gyötrelmeket; mellyeknek oka nem egyébb; hanem meg-átalkodott halgatásod : tudom, meg-fzánnád Etelédet. Ezt még e' jelenlévő környűl-állások; tudgya a'jó Iften , mire hozhattyák — Lehettíz-é ugyan olly kegyetlen hozzám ( penig, midőn meg-nem-érdeinlettem ) hogy, siralommal meg-ázott könyörgőseimet Izáraz fzemeidael meg-vetvén, titkaidat velenl he közöllyed, kinek fzívében még bátorságossabbaii meg-maradhatuának ? — Oh Egek! mire fziilectem? — Arra bízoítnyárarhogy Éii (kinek egyenes fzívét jól láttya az Jfteil) azon édes Kis-alzfzonyomtúl ( kiben különössen bíztam ) ezen moftoha időkben (mellyekben a' vígafztalásra leg-nagyobb lzükségem vagyon) megvettetessem, és el-higyattassam —Meg -vaB gyök