Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)
54 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. bé-tellyesedni. De m eg-mutatták a' következendő idők : hogy befzédgyének utóllya nem annyira álom , mint jövendelés vala. így fzóllott Etelkához: Oh! Be csekélység hóhérolíya fzívedet, édes Alakom! Meg-bocsáfs: többet vélltem vólna felőlied; sem mint, hogy magam-is félheflékne-talántáu egy álom, Tégedet, nein csak félni * hanem rettegni-is taníttson. Ki az álomnak hifzen, Önnön-magának veti a' Könyveknek sűrű csopjeit, és az-uüán nagyobb gyötrelmekkel arattya meg-értt Siralmait. Semmit-se-félly tolle. Nem fzokott az álom jele lenni a' következendőknek ; hanem pufzta képzeménnye a' már meg-esett dolgoknak. Álom, esős idő, magoktól-is el-múlnak — Oh! Hányfzor álmodoztam magam-is, vagy víg, vagy fzomorú történetekről!. Mi s'űlt - ki belolle ? A' nagy SEMMI ! Moft jut ismétt efzembe : A' tavai aratás előtt úgy tettfzett egy éjtlzaka : mintha veled egy temető KŐ-falnál sétálgattam volna, Te ottan . ; nagy thiában az Afzfzony, mintha méhéből egy patak eredett TÓIna , és Urának ágyékából dicsőséges Fejedelmek fzármaztanak vólna , de nein a' magok Földgyeken fokasodttanak vólna meg. Ezen álomnak látásárúi a' Gyermeket ÁLMOSNAK nevezték. E' volt Árpádnak Attya« Ez hozta-ki Scithiábó! a' Magyarokat, de nem sokára meg-halv án , Fiára hagyta a'Magyarok' ywérlését, ANONYMUS Bel a Regis Nótárius.