Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)
62 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. alig is várhatta, hogy az Áldozat' alkalmatöfságával Szerelmefsét láffa, és, ama' dicső Tifztségének meg - felelésében, hozzá - foghatóságáü csudálhaffa. Mentt volt ugyan Etelka a' Szerelemnek nyugétul: mert tellyes életében soha meg-nemadta úgy - annyira fzívét: hogv azt, valakinek ízolgálattyára, fzoroíTan le - kötelezte volna. Eme' párás Világban rneg-setn-is-únta m^g a' páratlan életet. Szokat 1 an volt a' Szívet nem tudom vidíttó-e? avagy mkíbb epef/to fzerelmes fortélyokban. Még-is, mintha meg-érzette vólna következendő bajait, az egéfz éjcfzakát nagy nyughatatlanságban töltötte. Ijefztő álmai - is úgy el-rémítették gyakorta : hogy Dajkáját fenfzóval kiáltaná ;'s-ezzel ama' Leánzókat-is, kik vagy fzolgálattyára, vagy ideje' tölttésére vele laktatlak, hírtelen fel-ébrefzcené. Nem kele még fel a' nap; de ragyogottimmár a' hajnal emelő fényes csillag : midőn Etelka, cl-únváa a' haveréit, nuindnyájokat fel-verte. Mem tudták mire vélni mind fzomorú ábrázattyát, mind egy-máít erő hirtelen parancsolattyait. Csudállották moítani lúd-mérgét az elobbeni libának. Semmit kedvére nem tehettenek. Éles fzemekkel nyilazván minduyájokat, azokat, kik fzorgalmatoTik vóltanak, fzéilel-bélletteknek; kik figyelem a el, lábok' ujjaikon, jártanak, kfh kanczáknak mondotta. Azokat, kik e' mái napra