Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

42 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. fzóllott; mind - egygyike egy-aránt dicsekedhetett fzíves Hajlandóságával«. A' Nap-fényhez hasonló tiszta Erkölcsei miatt, fzeretnék-é inkább, avagy tifzcelnék okoskodó Szűz-társai; éppen nem tudhatnád« Mennél tovább társalkodott valakivel, annál inkább, nem közönségefsebbnek ; hanein sokkal méltóságoffabbnak tettfzett. E' dolog, a' valóságos Erkölcsnek jele én-nálam : mellynek se Erdeme nem fogy, se ára le-nem fzáll. Mind-eddig az Irigység fölött lévén, nein csak magánál alacsonyabbakat tulajdon Nagyságához ; hanem a' nagyobb Eredetű Kis - afzfzonyokat - is maga kozépfzeríiségéhez tudta egyengetni. Ki-tettfzett ragyogó ; fzemeinek méltóságos forgásából olly ritka Uraság, mellyel nem csak egy Házat ( ha köz-nemefségŰ Ifiúhoz menne),; hanem egy Orfzágot-is ( ha valamelly Fejedelemtől el-vétetne ) kormányozni tudna; tudm-illik : ha annyi Orfzágok lennének, mennyien vannak, kik az Orfzaglásra méltók. Ugyan-azért: a'legfobb férj-h Fejedelmeknek nem annyira efzére; mint fehér-népi állapottvára nézve engedett. Úgyis tettfzett : mintha, Nevén , és Nemén kivi'il, más-egyébb afzfzonyi Minéműség nem ragadott volna reája. Vagy csak ezen egy dologból-is ki-vehetni: hogy nagyobb lenne; fem mint gondolná. Immár az Erkölcs tennéfzetté válván benne , maga se tudta, mi légyen. Sőtt : midőn