Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

34 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. Ennek nem csak akarattyához ; hanem csak é'Pzre-vett intéseihez is ügy fzoktam tellyes életemben hajólni, hogy annak csak fzeme' járattyát-is Ilten' parancsolattyának állítanám. Soha javallásának ellene nem mondottam. Kéfzebb voltam meg-halni; feminint durrczáskodni. Értsd-reá a' többit, nagy okoíságú Leventa. —- Végtére : meg-ne-feletkezz az illetlenségről-is. Téged' Nagynak teremtett az Iiten, és fzép Tartományok' Urának. En egy Hadnagynak leánya, és penig fzegény leánya vagyok. Semmim egyebein a' böcsuleteinnel, és jó hírein'-nevemnél. Ugyan-azért: mindenkor fontba vettem indulataimat. Nem-is kapafzkodtam olly poczra, meilyről gyalázatomrnal Ue-hengeredtem vólna. Magamat magain' rőfjével mértem mind-eddig. Vannak itten több SzŰzek-is; kik engem', mind íos-gyökeres eredetekre, mind eleven fzépségekre nézve úgy-annyira felol-haladnak ; mint a' törpe Vinyegéknek alacsonságokat a' Nyárfának sugár inagofsága fel-múllya. Hozzád tehát illendőbb gondolatnak lenni vélném azt: ha ezekhez adnád magadat, engem' penig alacsonyabb rendű ifiakra, de még-is tifztefséges Leventákra hagynál. Ezekre Zalánfi rövideden így vífzált: ezen okaid éppen nem ollyak, Drága-látos Kis-afzízony, hogy bennem ékes Személlyedhez hajló reménségeinet meg-fiojthaísák. Hü Te annyira fel-