Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I. KÖNYVE. I. SZAKASZSZA. 25 tál; mivel jól tudom: hogy nem magam vagyok azon FÉNIX-madár, mellynek se párja se máffa fzéles e' Világon : azt én Méltóságod' Kegyes­ségének, nem penig magam' Erdemeinek tulaj­doníthatom. GyunyörŰen-íblyó Szavaidnak ele­venségével vsak éppen azc akarád (tudom) ki­jelenteni: minőnek. kévánnál engem' Öromeíl lát­ni , hogy legyek ; nem pétiig meg-dícsérni, hogy vagyok. Mind - az' • által : meg-kévánoin aztat mutatni: hogy eme' csinoffan öfzfze-hordott di­cséreteid, noha-ugyan érdemetlenre; de még se háf-adatianra fzállottanak. Csak 111a látta Árpád leg • elsőben Etelkát. És, midőn Ez olly Udvarisággal tellyes fzavait ékeffen eregette; nem tudom minő Szeretettel, de úgy-annyira feí-gerjedett : hogy annak tifz­tefséges Férjhez - menetelérűl még akkor tüíiént gondolkodna. Ügy véllem; a' gerjefztette - fel leg-inkább a' Fejedelem' fzívét: hogy, ezen é< kes Virágnak kellemes Személlyében, Zoltánnak, egygyetlen-egy élő-fiának képét úgy-annyira fel­találhatta : hogy, ki Zoltánt, és Etelkát ismérve tapafztaluá ; Az , se az Orezáknak hasonlatos­ságokról, se a' Termeteknek, és az Időknek egyenlőségekről eppen nem kételkedne. De, meg-fiíértékelvén moftanában heves in­dulatait, hírtelen Zalánfira tekintett; ki éppen­akkor úgy ki - mereíztette fzemeit Etelkájára : miut-ha ègéfzlen körüfztűl akarta vólaa fzegze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom