Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

336 ETELKA', TÖRTÉNETINEK, tóztatnának egy kevés időre a' Sátorból ki*meib ni. — Le-akania vetkezni, és réfzketŐ tagjainak egy kis nyugodalmat adni? Ezeket hallváu Etelka: Jól vagyon ( úgymond) édes Etelém ! Moíl tudom immár: mi bajod. A'hideg ntpvesség dederget. íme! er hoztam Wilágosról egy öltözet Ruhádat ; azon Inggel, es Láb-belivel egygyütt, mellyeket ízámodra e' két kezemmel vartam. Csak addig el-ne hajts magadtól, még azokat e ládikámból ki-vefzem. Ki-nyitotta a' ládát fzaporán ; és, ruháját eleibe rakván, ki-ment a' többiek után maga-is, fzűuetlen viízfza-tekíntvén Etelére : ha valamit még nem akarna-é ? Etele, édes Kis-afzfzonyának meg-magya- « rázhatatlan Szívességét, és ebból fzármazhatott különös Gondosságát elegendo-képpen nem csudálhatván ; így foháfzkodott végtére : Oh! Szerencsés Etele! kinek illy Gondviselője találkozott Magyai-oiTzágban ! Moíl irtózom leg elől ama' Szél-vizektől, midouefze»be jut: hogy fzinte meg-fofztottak édes Etelkámtól! De tudta ám a' jó Iflen, kinek kedviért vi» seit reám gondot. Etelkának Imádsága tartotta bennem a' Lelket. HAR-