Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

330 ÉTELXA' TÖRTÉNETÉNEK j&ősnek tette. El-ifeoiíyodtanak ezen rámentélen vakmerőségre azok , kik a' két Fartokon diaj-fzál-meredve állottanak. Borzadozott teile Etelkának. A' FŐ-pap az Egek-felé emelgette Ri-inerefztett fzemeit. Gyula, álméjkodtában; semmit se izóllhatott. Csak alig éíhettenefc a' Duna derekára; midőn a' sivító hideg fzelek jobban meg-erefztették füvalmaikat; és, valamint a' rzalma-fzállai: úgy jád'zottanak a' kóimyű csónakkal. Vefzni kezdett Etelének 'ereje, A

y Lováfz ( minden mehetségét megtévén ) igen el-lakadva s Uram ( úgy-mond ) d-veféünk. Etele, noha bátorságát igen bílromlotta a' Félelem; mind-az'-áltai: magának nagy lelkétől, amannak bátor fzívét függni -gondolván: ne felly (ügy-mond ), Meghitt fzolgám -; Uraddal eveddzél. -Ki se-móiidhatta jói e' fzavakát ; íme 1 égy •irgalmatlan nagy hab arczúl csapta, és ü Dunába buktatta. •£' kegyetlen történetet fzemlélvén a' Kis-alzfzóny ; nem lehet azt félelemnek mondani-, se rettegésnek; nem-is irtózásnak, avagy kétségbe esésnek. Nagyobb kénok, nagyobb gyötrelmed fzorongatták fzívét, mint-sem mellyeknek ekkoráig neveket tálálhatcünk, avagy azntátr-is találhatunk. — Öfe ve-csapta lkét kezét, ofztán a' feje felé emelte, csak éppen ezt mondhatván: Jaj ! ©da-iettél, édes Etéléin! Ezekkel, mint-ha segíteni akarná; neki