Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

iq5 ETELKA' : TÖRTÉNETÉNEK morodott fzíver. Budára vágyott fz'űntelen, és a' magánosságot kerelte. Meg-utálta a' Társaságot. Úgy tettfzett; mintha mindent gyűlölne. ' Midőn a

1 Dunának ágán által evedztenek ; íme a' parton áliani látták Etelének Lováfzízát. Újra fel-borzadozott teile Világosnak. Rettegett a' véletlen követség miátt. Vcgtére: midon J a' partra érvén , egy levélnek kezébs-adására pillantott, már akkor éppen el-vefztette minden re m in s ég et. Lassan-lassan dühosségre fordult az előbbeni Szeretet. Szűnetlen azon gondolkodott: hogy árthasson mind Etelének, mind pedig Etelkának. E' gonoízra vetemedett iudúlat még 11»* gyobb erőt vett Világosnak fzívén; midőn, Árpádhoz vifzíza-térvén; különös, es nagy meíterkedéssel el-lopta Etelétől a' levelet. Csak nem minden fzavakra fojtogatta a' méreg, midőn nagy hamarjában el-is-olvafta. Látta Etelkának Párt-ütését. Moít tanulta ki igazán

1 mért lenne olly kemeny f ívű Etele. Fel* zavadródtak minden indűlalatai. Csak hamar öfzve-fzedte minden erejét, és inelegiben azon gondolkodott: miként lehetne porrá-törni e' két öfzve esküdtt, és másnak vefztcre fziiletett nyakas ellenséget. Midőn illy terhes gondolattal fárofztotta elméjét; végtére éfzre-vette: hogy e' fortélyos dolognak mind elkezdésére, mind örvendetes cl végezésére maga elégtelen lenne. Nem kellett