Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

iq5 ETELKA' : TÖRTÉNETÉNEK trődgyem-é ezentúl! — Mire élek immár e' világon? Taiáu arra: hogy minden órában, minden ízem-pillantásban haldokolhassak; de meg-nehajhassak. — Mért erővel ki-nem űzitek gyámoltalan lelkemet? -— Mérc nem fzámláltok azon holttaitok közé, kikben semmi Szeretet, semmi Vágyódás, semmi Eé:ségbe-esés nem találtatik ? —• Oh Világos! íme Te, ki ennekéiotte annyit remelíettél, mob attól-is elhagyattál, kit leg-inkább fzerettél ; de fzíve kulcsára éppen nem lelhettél* — lile nem ! mire juték! Nincs hatalmamban, hogy megTzabadúllyak. Eróssebb a' lábomra vetett békó, a' ízívemet ie-nyiigözo fzőr-kütél ; sem mint : hogy, vagy amazt öízfze-törhessem; vagy emezt fzejjel-tép bessern. -— De jól esik nékem. -— Viseld a terhet Világos, mellyet efzteienul fel-vállaltál. így kelletik meg-lakolni a' hírtelen vétkesnek. — így kelletik e' fényes világból az örökös setétségre menni a' vak Szeretőnek. Ezeket forgatta vala kétséges elméjében; és, ha lehetett, fzóvabis panafzlotta Világos; midőn Etele ( már két nyulat le-vervén ) a' többi Szíizek' seregére akadott. Ezek mindgyárt Világosnak hol-léttérol kérdezősködvén, minek-» utánna annak bágyadságát, közelgető betegsé4 gét, Etelének fzomorú fzavaiból, meg-ertették;. izérce-fzéllyel futkoftanak az erdőben. Vegtére: őtet,