Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 165 ked olly hálákat adok, mellyeknek való meg-értésére a' Te nagy Lelkedet alkalmatosnak ta-* pafztaloin. Ezt én ugyan minden azon Ajándékjáimnál, mellyeket Árpádnak Hitefsétől (hozzám mindenkoron igaz anyai fzívvel viseltetett nagy Afzfzonytól) elég bőven nyertem, nagyobbra boesűlhetem. Mert ez nálam, vagy csak azon hévvel-is, igen kellemetes, mivel ollyantól ajándékoztatott, ki magát (valamint a' Bújkálósdiban fzoktuk) el • akarná-rejteni; de a' Kiá-ám-tadra fel-találhattyuk. E' fzavait el - végezvén Etelka, fel - kelő Kar-fzékébŐI. Annak - utánna az afztalhoz méné, réfz fzerént azért: hogy az Ereklyét jobban eFnézheffe ; de leg-inkább azért: hogy égo Orczájának ha nem lángalo-is; de igen tlt-' ven tüzeit el-titkolhaffa. Midőn ofztán Etelka kedves Eteléjének képét az Ereklyének egygyik lapján meg - pillantotta ; a' Fő-papra vetette virgancz fzemeit, és kellemeteffen elmosolyodott» A kart-is valami fontolt fzóllani; de örömében nem találhatott gyébbre; hanem csupán eme' kurta fzavakra : mint vagy? Édes Kádárom! Jól vagyok, felele az Öreg. Kérlek-is, édes Leányom! hogy magadra vigyázz: ne talán-tán elohbeni Forróságaidba viizfza - hempörögj. Ha Szívemnek ablakján bé - tekinthetnél ; könnyen el-láthatuád azt is : minö-képpen írtózom