Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

126 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. fel-öltözve, a' ruhákért futkoftanak. Rendbe állott egy réfze ; és nagy zajjal csevegett. Etlepék sokan az ablakokat; az: tanván leg-fzerencséssebbnek : kinek fzemeibe leg-eSŐbb akadhatna Etele* A' leányoknak eme'futkározásokat, és tapsoló örömöket tapafztalván Rima; őket erossen meg-feddé : vigyáznának magokra a' nagy kanczák; és ne enyelegnének. Éles ízem lenne a' külső emberekben. Kis dologból-h nagyot ércenének. Allhatatossan-is meg-fzokhának azon ítéletben maradni, mellyet valakiről eleinte tennének. Kinek-kinek híre; és neve; az-után: fzerencséje , és baja egy alkalmatosságtól függhetne. A' rofz hír fz árny on röpülne , a' jó kullogva-is alig járhatna. Ezekkel le csillapította a' lármát* Nem-is hallott ofztán egyebet az alatto/nban-való pTzegéseknél, és eroizakkal ki-ki-utött apró nevetéseknél. De kevésben múlt-el: hog-y Etelkának-is nem jutott a' fekete lévben. Mert Ő-kegyelmeis ( midőn a' leány-követ ki-mene ) hírtelen örÖmével nem bírván; azt találó mondani: hogy moft érezné leg-inkákb, melly édes völna az élet. Ellenben : melly bóldogtalanok lennének a' hólttak, kiknek fzíveik semmi gyönyörűséggel nem élefztetnének. Ezeknek ki moudttával elpirult. A' töredelmességnek nyilvánvaló jeleit tapafztalván a' Dajka, nem egyébre intette AUk