Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I

. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 147 ná: Vnem sokára, hogy eme' Jó-tettét meg-há hálhatná, nagy óbbra-is vinné. Árpádnak ezen Teméntelen Kegyefsége olly nagy örömére válhatott Etelének : hogy egéfz, virrattig a' Fejedelemnél való maradását fzámba se venné; noha ismétt meg-iptette Árpád: ho^y ebbágygyadtt teftének nyugodalmat engedgyen. De ő esak nem akara tölle el-vální ; ezzel is hív fzolgálattyát, és alattomban-való örömét, nagy kéfzséggel, mutatván. Hajnallott azomban az idő. Csudálkozottis a' Fő-pap 9 hogy Etele olly sokáig alunna. Eddig Etelkánál kellett vólna lenni. Krki-tekíngetett sátorából, ha talán Izemre vehetné az el-tunyúltt hideg-vette Szeretőt. Azon csudálkozott fo-képpen, hogy nagyobb kedve tel-, ne a' reggeli álomban, inint Etelkának meg-látogatásában. Ezt igen rofz jelnek lenni állította : ne talántán el-aludta légyen a' Szerencsét. Nem tűrhetvén tovább késedelmességét, maga ment hozzája. Tele-is vólt tunyaságát meg-dorgálandó gondolatokkal. Midőn nagy csende&éggel ofztállyába lopódzott; inkább csudállotta moftanában otthonnem-léttét, mint ennek-elptte el-nera-jövetelét. Kérdezte a' Vitézekről 3 hol lenne ? Meg-fiallván Árpádnak fzerencsétlenségét, bé-rohana inkább nagy hamarsággal hozzája, sem-mint béméne. Meg-sajnáliotta elsőben tvefzedelmes változá-