Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

126 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. biztatásait; a' koz-befzélgetések kőzött, lassau* lassan a' Kis-afzfzony

1 heveinek enyhődését, és végtére egéfzíen fel-épülését, Ezeknek hál'íatíáfa ki-tettfzett az öröm Etelénekorczáján. Éfzre-is-vette Kádár : hogy nem külömben akarna Etele kedves Etelkájának en* lékezetére jönni, mint előbb Etelka édes Eteléjéről fzóllani ; de meg-gátolná ezt-is a'fenyítő fzemérem, és Önként semmi sem akarna ki-fakaáni belőlle. Fel-akarván tehát őtet-is segíteni * ( mind-a'-kettőt valósággal fzerette ) így kezdé tréfás befzédgyct : Te penig, édes Etelém! hol tanultad ama* vadáízatot, hogy egyfzeriben meg-talállyad a' Giliczét? Ki hallotta mind-eddig, hogy el-sűllyön a' Fákja, és olly sehet ejtsen egy Kis. afzfzonyon, mellynek meg-gyógyítója csak aina' Sebesítő* lehessen ? Ugyan-ei találád az arányt, édes Eteléin ! Eme' fzavakra le-siitötte fejét a' fzemérmes Ifiú* Tusakodott egy ideig magában, meg-vab lya-é bibéjét? Reá fzánta fejét, így fzólíván. Édes Kádárom! Édes FÖ-paporu! Edes Atyám Te nékem ! Meg-vallom előtted gyarlóságomat-é, avagy a' Termefzecnek erős öfztönét. Nem első Etelka ama' Virág-fzálak között, kiket életemben láttam. De első bizonnyára, kinek csak egy látásával-.is meg győzettettem. Oh! be együgyű gondolattal voltam mihd-eddig