Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

III

. SZAKASZ. I

II

. RÉSZ. 83 maga' fejére mondattatott vólna a' szó, maga' nyakára egyeugettetott vólna a hóhérló Pallos. Minek-utánna le-köttetött ; abban a' szem-pillantásban maga vágta-le nyakát Manlius. Ki-szörcsögo vérét semmi-féle-képpen nem nézhette a' Vitézi Rönd. Bé-takarta őtet avval a' zsákmánnyal , melyet Titus a' meg-győzott ellenségről le-vona. A'-mi a'Vitézektől ki-telhetott ; el-temették őtet oly Katonai pompával (21), melynek mássát soha Róma nem látta. Rzt cseleködte akkor az egygyik Tanácsnok, Lássuk mit cseleködött a' másik-is. F 3 Dé(21). Mind a' Rómaiak, mind a* Görögök a' gondolattal valánaki hogy, ha, hólttok után, testjök el,nem-temettetik ; soha Eliziumba ( a' boldogoknak ama' kévánatos mezejükre) nem jutandanak : vagy leg-alább , ha oda jutni kévánkoznának ; hólttok után, száz esztendeig csavarogniok köllene a'darabos , seinlékes, és igen nedves hejeken. Nem vólt tehát csuda ; hogy az el-takarításra oly gondjok vala; és, Hogy, hatestét valakinek meg-nemtalálhatták , annak hantokból ormos dombot hántak : mert azt gondolák : kogy azzal néki használhatnak valamit. Ezek a' Szer-tartások e'-képpen * oltanak : ELŐSZÖR ; A' hólttnak el-enyisztte' iidején; jelen köllött lönni Rókonjaiíiak, kik közül egygyik maga száját a' halandónak szájára töt.te , és igy annak utolsó lehhét magába vötte ( Spiritum ore