Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

II. SZAKASZ. V

III

. RÉSZ. 9i íották a' várat. Semmire se mehetvén az erőszakokkal ; ravasságra vetemödtenek. Föl-akartak egy éjtszaka a' Várnak falaira mászkálni; de ügyközetjöket ki-jelencotték a' Ludak, midőn, azoknak el-érközttöket valami-képpen eltalálván, nagyon gágoktak. Fol-ébredött erre Manlius. Óket Katonái által ( valamint a varas békákat) le-söpörtette. Ennek emléközetére sokáig tartattak Ludak a' Kapitúliumhan ennek-utánna-is. Mint-ha virrasztó szorgalmatosságjokat örökös emléközettel meg-keváunák-hálálni. Azt gondolák a' Gallusok : hogy nem-sokára föi-köllene magát adni Kapitóliumnak• mert, se magokai nem vihettek-föl elég eledelt; se, a' meg-száll ásnak üdéjén, a' Rómaiaktól semmit se kaphattak. Az Ellenségnek ezt a' véleménjét valamiképpen észre-vévén Manlius; noha a'nagy szükség igen bé-rontott vala a' Várba; még-is (hogy a' Gallusoknak vakmerőségjöket meg-cáfolhassa ) bizodalmát tottetvén, kenyerekkel lövetött-ki a' Várból; noha (a'-mint mondáin) magoknak se vólt, a'-mit ögyenek. Ily erősen tartván magát a' Vezér; mivel minden eleségből ki-fogyott, magát, katonáival egygyütt, a' ki-ütésre el-tökélleni láccattatotc. Minek-előtte ezt cseleködgye; Fábius-FŐ-papot ki - eresztette a' Várbúi, : hogy ( gondolatjának. sze-