Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

II. SZAKASZ. VI

II

. RÉSZ. 9i Egy-más'szem-közébe érközvén immár a' két ellenkező Seregek ; a' Latínusoknak részszökról elo-lovaglott Géminius-Mécius, nemes és nagyvitézségü Ifiú, és egy szál-kardra ki-hívott egygyet a' Rómaiak közül. Hírtelen ki-ugratott erre Arany-láncos Manliu^nak fia , kit Títusnak hívtanak ; és. éllenkÖzŐ felét meg-győzvén, annak zsákmánjávul atyja' eleibe került, és néki ezeket mondotta : íme, édes atyám! hogy a'Te verödet mindnyájan meg-Ösmcrjék bennem i ki-hívattattain Gemíniastól : hogy kardot ránesak ellene. Meg-gyoztem ellcnségomet , és annak zsákmánját hozom ide elődbe. Ezeket hallván Manlius Tanácsnok, úgy teccott arcúlatjából : mint-ha fiát el-útálta volna. Trombita-harsogással öszsze-gyüjtötte a' katona-itéletet. Minek-utánna a' Főbbek közül sokan egybe-gyültetlek ; ezeket mondotta Fiának : Mivel Te, Fiú! (se a'Tanácsnoki Parancsolattól , se az atyai méltóságtól nem tartván ) erős meg-hagyásunk ellen, rönd-kivül-is harcoltál ; és ( a'-mennyire tolled függött ) a' katonai fenyitéket, ( melyei Róma mind-eddig fönn-tartatott ) meg-lágyítottad ; és eugüm' arra a' szükségre jönni kénszerúöttéj : hogy vagy a' Köz-jóról, vagy az EnyimekrŐl meg-feletközzein : sokkal méltóbbnak lönni állÍLtorii : ha F a mí