Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

VIII SZAKASZ. XI. RÉSZ. 329 El-veszett vólna ( minden bizonnyal ) a' ícg-ékesebb Birodalom ; ha Katiiinának párt­ütésse Cicerónak, és Antoniusnak Tanácsnokság­jokra nem halasztódott vólna (Lásd a' 442-dik Tanácsnokokat ). Cicerónak szorgalmatossága ál­tal ki-tudódott a' gonosz intézet; Antoniusnak vezérsége alatt pedig egészen el-nyomattatott. A' Párt-ütést Fulvia jelentötte-meg Cicerónak, egy leg-alá-való Kurva. Azt mondgyák felolle mások: hogy ez a' párt-ütésről semmit se tu­dott ; hanem valamit meg-jelentett Cicerónak, ki osztán nagyobb vigyázással vala. Jól reá-menvén a' dolog' velejére Ciceró, öszszc-gyujtötte a' Tanácsot, és ( mivel Kati­Ima - is jelen vólt ) ellene nyilvános beszedet mondott. I)e egyébbre ekkor nem mehetett ; hanem : hogy Katiiina nyilvánosan ki-mutatta foga' fehérét, és valoságos ellenségé változott. Azzal fenyegette a' várost: hogy annak-lángjait maga vérével fogná el-oltani. Ezek után Katiiina ( semmit se késvén Ró­mában ) egyenesen Hetruriaha szaladott, ahhoz a' sereghez, mellyet immár az Ő részszére ké­szen tartott Manlius. Ezzel a' Sereggel meg­akarta a' várost támadni. Azomban Lentulus (a' Sihillák' könyveiből kirájságot Ígérvén magának) arra a' napra, me­lyet Katilína el-röndölt, az egész városon el­széjjesztötte a' Gyújtogatókat, és a' fegyverbe öl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom