Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

VII. SZAKASZ. IV. RÉSZ. 235 hallgattatván tehát a'. Teutonok , sött a' Romai tartományoktól egészszen el - tiltatván ; a'-mit szép kéréssel meg-nem-nyerhettek, azt erő-szakkal el-akarták - foglalni. Kiknek első ütközetjoket ki-nem-állhatta Silánus, se a' másikat Ccpio ( Lásd a' 399-dig Tanácsnokot ) ; se a' harmadikat Manlius ( Lásd a' 400-dik Tanácsnokot). Mind-a'-hárman nem csak meg - szalasztattak : hanem seregjoket el-is-vesztötték. Egészszen oda - lőttek vólna ekkor a' Romaiak ; ha ez a' boldog Század Marinst neiu szülte vólna. De ez se inert (mindgyárt eleinte) meg-ütközni vélők, valameddig vad indúlutjok, és ama' leg-tüzesebb Rohanás, mely a' szilaj emberek előtt Fírfiségnek láccatik, lenem-forrott, és bennok el-nem-aludtt. Egy kevés pihenés után, föl-sörkeritenek a' Teutonok, pedig igen mérgesen: mivel oly hiszemben valának: hogy Rómát meg-vöszik. Kérdezték-is (mint-egy ki-gúnyolva) a' Római Vitézeket : mit üzennének haza Felcségjeiknek V E' Fenyegetések pedig nem valának csupa dévajkodások. Mert: három Feleközetőkre osztván magokat, az Alpeseken (az-az Olasz-Orszkgnak elején) hírtelen bé-rohantanak, és egyenesen Róma felé indultak. Ezt meg-ércvén Márius (Lásd a' 401-dik Tanácsnokot), teraérdök uagy Seregével a'kurtább útat vótte, meg - is - előzte a' Teutonokat. ükét