Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

I. SZAKASZ, IL RÉSZ: 19 Éppen ekkor talála a' kapun ki-jönni annak a' Spúrius- Tarpéjusnak leányja , kit, Rómájának védelmezéssére, ekkoriban bent-marasztott Romulus. Ezt a' leánt ( minek-utánna, a' Város' sáncán kiviil, valami áldozatnak végbe-vitele miátt, vizet merített) arra kérte Tácius: hogy, midőn annak szerencsés üdéjét látná, a' Sabínomi kaput éjtszakára meg-nyitná, és katonáit bé-eresztené. E' cselekedetének jutalmáúl azt ígérte- meg, a' mi a' leánnak teccik. Az alku abban állapodott-meg : hogy néki a' Sabínomi Tisztek azt ajándékoznák, a' mit bal-karjokon hordoznak. Hordoztak pedig Paist, arany pevécékét, és aranygyűrűket. Ezt az ígéretet vévén a' leány, melyet bizonyosnak lenni mondottak a' Sabínomi Tisztek ; bé-ment a' Városba ; és ( annak üdejében) meg-nyitván a' kaput ; az ellenség közül sokat bé-eresztett ; de tüstént meg-parancsolta nékik : hogy (az ígéret szerént) menten le-tennék a' fegyvert, Paissokkal egygyütt, melyet bal-karjokon hodoznak. Ettől a' fura leántól magokat meg-csalattattaknak lönni látván a' Sabínomi tisztek ; Őtet a' Paisokkal el-nyomták, és alájok temették ; Vagy azért ; hogy ezzel a' kértt ajándékot megadottnak lönni mondhassák ; vagy talán azért : hogy erőszakkal inkább, sem-mint el-árúltatással gondoltassék el-vétettnek lönni a' város; B 3 vagy