Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

I. SZAKASZ. V

II. RÉSZ. 41 Ha igazat akarunk szóllani: Rómulus nem magát Rómát ; hanem a' mostani Rómának csak árnyékát szorzotté. Lakosok se valának eleinte benne. Ugyan-azért hogy egynéhányakat belecsalkasson, sok mesterségekkel kölletott élnie. Elsőben : a' bé-sáncoltt üres váróstul nem igen meszsze , oly menedék-hejnek hirdettetöttki egy Ligetet : hogy, ha abba akar-mino-uagy Gonosz - tévők csóportosodnának-öszsze ; azoknak semmi leg-kissebb bántássok se fogna lonni. Temérdek sokaság gyüleközött egybe. A' 77berisen-túl - lévő Etrúriai Pásztorok ; a' TongÖrökon-túl-származott Frígyiaiak, kik hajdan Eneással; és Árkádiában-termett emberek , kik Evanderrel e Tájakra jcltenek ; el-lepték az egész ligetet. Ezeket a' varosba hozván, úgy teccett : mint-ha k'úlömb-féle tagokból egy testet épített vólua. Ó tehát a' Római népnek tagadhatatlan szorzője. De csak egy ember' életéig tarthatott vólna a' Társaság, mely csupa Férj-fiakból vala Öszsze-szerkeztetve. Által-látta Rómulus a' Házasságnak szükségét; de azt: hói lehessen kapni Fehér-népeket ? hírtelen által-nem-láthatta. Végtére a' határosokhoz fojaraodott ; de mivel ezek ama' gyülevész tolvajokat arra méltóknak lönni nem gondolták, hogy leáujaikat nékik feleségül adgyák ; Rómulus, mivel jó szerivel velek semmire se mehetött, a' Fehér-szeméjek iránt B 3 erő-