Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

79 Victoriae Angusti. Nonne tibi dixi Üecebalc $ Ennest um est Bereutem lace s s ere t Non rede fecisti : Tua ipfe quod jaces manu. Sed te utcunque vicit C te s at

, Titus Sempronius Augur Angus talis. az - az î Augustus* gyözedelméneU Nem-de mondám néked Decebal: hogy veszedelmes iégyeii Herkulest ingerlem» Nem jól tötted > hogy magad' keze által ki-múítáí. De akár-mi-kép' esött, meg-nyert a'Császár. Titus Semprouius, Augustus* Iktatója, El-temettetett Decehal ( Zamosinak tanúsága sze* rént ) Dru^várossában ; de fejét még-is a' Rá* mai diadalomba vitték, raeliy mostanában an» nyi örömet nyújtott a* Rómaiaknak, mint ez előtt félelmet. Minapában Gyula-feb ér-váratt föltalálták márvány-kőből ékessen ki-faragott képét, fó-nélkiil. Minek-elotte Decehal meg - gyilkolta vólna magát: hogy Országával sok kincseseit el-nefoglalbassa Traján ; Sargécia - nevezetű vizet (nagy árkokat és gátokat csináltatván) más fele igazította, annak száraz öblében egy kőbótot építetött, kincsesét belé totte , és úgy bé«siuáltatta : hogy Sargéciának viszsza-téríttetötc F vi-