Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

( Árpad' - Fejedelmünknek bóldog üdejében ), Ásiából ki-jovén, Országunknak azonn a' tájján telepedtenek-le, melyet mostanában (szűkebb értelemmel élvén ) Magyar-Országnak már régtől-fogva nevezünk. Ez által a' fzó által tehát: MAGYAR; értetődni fognak itten három-féle Véreink , úgymint I-ször : a' Szittyiai Magyarok, kiket a' régi Deák és Görög írók ( nyelvoknek külömbsége szerént ) külömb-féle-képpen-is neveztenek : úgy-mint : Sakítae , Skitae, Scytbae. Ezen-nevezetű Magyarok leg-régiebbek, és egyszer-'smind leg-szaporábbak-is vóltanak ; ugyan-azért ( mint a' szorgalmatos méh-rajok magok' kaptárjokban) tulajdon Országiokban el-nein-férhettenek ; hanem onnatt eme' mi országunkra minden ügyeközetjökkel ki-torekodtenek. II-szor : a' Honnyi Magyarok, kiket a

5 régi Deák és Görög írók (ezt a"' Magyar szót: fíony éppenséggel nem értvén ), magok' véleménjök szerént, így szokták ejteni : Vonni, Jíunni, Khúni, Chúni, Vonni-vári, Chüni-várí, JVonnigán 5 Hunnigári, fíungari , Ungari, Ungri, Ugri, Vngri, Ezek Bal-ember Fejedelemnek üdejében jöttek-ki népes Szittyiából. III-szor : a' Csabai Magyarok, kik ( Csabáról', Atilának fiáról, kit más-kép' Uracsnak-is Urnacsnak-is trnacsnak-is neveztek ) a' nyelvűn-