Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

Illik : bogy et Kir áj i méltóság számot tare son Jobbágyjainak igazi és illendő kéréssökre , és ugyan azon Jobbágyakat ( kegyelmének tellyességébol ) szíinet-nélkíil -való dücsoségekkel azért illesse: hogy, midőn, magok* Uroknak alája -vettetvén, az igának könnyűsége hordozássát érezik ; a köteles Hívség' föl-vött gyakorlásinak me g-tartás s ára annál inkább fol-gyuladgyanak. Mert akkor örvendenek a' Jobbágyok jó Elöl-járójoknak firfiségében : midőn Őket nem csak régi törvényjökben , és szokássokban szorgalmatos s an ápolgattya és megtartja; hanem ezeken fölül új dücso s égőkkel- is magasztallya , és kiráji adakozáságánctk kajándékival föl - ékesíti. Tehát : ezen levelünknek rendjével mindennek tudtára adni kévánnyuk : hogy , midőn ( ezekben a napokban) egy-nehány Urakkal, Egy-házi Elol-járókkal, és az Ország' Nagyjaival Buda-ußrosunkban öszsze-gyüleközve lönnénk ; à mi Híveink : Nemes és Nemzetes Túrózi Bernard , Deszniczai Kapitánfi György ; és Voikoúczi Voikfi Miklós, Sldavónia - országunknak nevében , é

$ az egész Nemesség Szeméjjében Folségünknek elejébe jővén , elönkbe adták : hogy noha ama' mi Sklavónia-Országunk már régtől fogva Paissának cimörén a Nyestet hordozta , és mind - eddig mindenkoron vele élt , és annak birtokában közönségesen a Közönség - is vólt ; mind-azáltal (bizonyos okokra nézve:) kévánnák ugyanE 3 azon-