Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

28 leveléből, melyet Lambertnek adott, egy Egri Püspöknek. Nálunk-is meg-tartották finomságokat azok a Kunok, kik ennek előtte Kutén-kirájjal Rácvárosban laktak. Ók magokat (hogy a'többi Kunoktól meg-külömböztethessenek ) mindenkor Jászi Kunoknak nevezték, végtére őket Jászoknak mondották, és magoknak címörül Lehel* kürtjét vötték. Deákul osztán őket a' Magyar kirájok így-is nevezték : Jasones, Jazones , Jaziges, Philisteu De ezeknek a' Kunoknak Magyar-országba bé - vételök nagy kárára vált az egész Országnak. Első veszedelmünk ez vala : Igen szerette Őket a' Kiráj, a' Magyarokat pedig megvetni láccatott. Ugyan-ezeu-okból a' Kánok ellen sokat törtek a' Magyarok, és, ha alattomban löhetött, ártottak-is nékik. Midőn a' Kánokkal ily alattomos veszekedésekben vannak a' Magyarok ; íme 1241-dikben bé-ütnek Országunkban a' Tatárok. Azt gondolván a' Magyarok : hogy azokat a' Kánok azon okból édesgették-bé : hogy a' Magyaroknak ellenek - való töreködéssoket meg-boszszúlhatnák ; leg-is leg-elsoben a' Kánokra támadtak, de eZek a' Tatárokhoz adván magokat, akkor az Országot úgy el-pufztították : hogy, ha akkor IV - Z?e7a-kirájunk életében meg-nem maradott