Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

26 viszsza-kénszerítötték Kroáciából, midőn annak meg-hódítássában foglalatoskodott. Azokat lemes-vizénél meg-verte, sokat közülök el-fogott, sokat le-vágott, úgyhogy csak egygyet hagyna-meg-életben , ki a' hírt Nagy-Kunságba vihetlié. A' Raboknak úgy ajánlotta kegyelmét, ha KorÖsztények lonnének. III-í2or: II-István üdejében 7<?íúr-nevezetíi Vezérrel sokan bé-kéredzettek Magyar-országba., és a' Magyarokkal egygyütt katonáskodtak. Meg-szüntek osztán a' Magyaroknak üldözésöktol. ^«jz-városban lévén a* Kunok' kirájjainak lak-hejök (ez most Moldovának Anya-várossa, és Jásinak, vagyis Jassinak hívják); első letelepedésoktől számlálván, harmad-fél-száz esztendeig éltek a' Kunok sok viszontagságok között: mivel a' velök-lévo Pacinakok 9 igen nyughatatlan , és veszeködo firfiak lévén, a' körúlbelőMévo tartományoknak békét nem hagytak; sokszor, midőn meg-se álmodták , reájok ütöttek, és rútul le-gyalázták Őket. Nem vólt tehát csuda: hogy a'mellettök-lévo tartományokis ellenek támadván, őket gyakran nagyon megverték , el-is-fogyasztották. Ezeket a' civakodásokat igen meg-elégölvén, sőtt el-is-únván a' valóságos eredeti Kánok; Jásziba mentek Tfte-nevezetü Kirájjokhoz, ki ekkorban maga-is Kun ember vala. Ezt arra kérték a' Nagyok: hogy, akár-minő mód-