Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

22 Hogy pedig ez a' most-említott Kis-Künsàg a' Pontusi, avagy-is a' Fekete- Tengör mellett éjszak-felé terjedott; bizonyíttyák a' régi Anyaszent - egy-háznak történetei, melyek sok Tanúkról ( martyribus ) emiéköznek , kik abban a' Kunságban szenvedtek, mely a' Pontus, vagyis a' Fekete-teng'ór mellett fekszik. Még Almos Fejedelmünknek üdejében jött ez a' Pontusi Kis-Kúnság a' Magyaroknak birodalmúk alá. Bizonyíttya e' dolgot i?eïrt-kirâjnak nevetlen írnokja, ki az egész történetet hoszszas le - irássával magyarázza. Kevesebb fzavakkal az egész dolog így vala : Midőn Almos ( Árpádnak atyja ) ki-hozná Szittyiából a' Magyarokat , és elsoben-is az Oroszokra ütne ; ezek a' Kunok öszsze-sztirték a' levet az Oroszokkal ( Rnssi Rubri ) , és velökegygyütt a' Magyarokra támadtak. Almos , minda'-két feleközetöt iszonyú-képpen m eg-vervén, nagyra - bőcsüllotte a' Kunoknak magok-meg-alázássát, melyei az egész Nemzetet birtokába adták. Ezeknek hét vezérjöket : Edét, Edument Etet, Bungert, Ősét, Bojt át, és Ketelt (seregjökkel egygyütt ) vitéz katonái közé számlálta ; kiknek nagy hasznokat votte a' háborúknak üdéjén. Meg-szűnvén a' hadak, és a' Fejedelemség Árpádra szállván ; Ez ama' Pontusi Kún vitézzsitMagyar-oxszágba. le-telepítötte, nyilvánsá-