Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

gai után , által - költözött osztán Valáchiába ; és ( már első Károly kirájunk üdejében ) arra mehetett : hogy ezt a' Falachiai Fejedelemséget ( másként a' Magyaroknak valóságos birodalmúkat ) magájévá tötte. Némej högyke , és el-bízott Tanácsnokoknak ingerjei által meg-támadta Károly-kirájunk eme' Bazaradot Falachiában. Hogy ezt cseleködgye , semmi oka nem volt. Kérte a' kirájt Bazar ad : hogy ezt ne tegye t hűségét újra ajánlotta a' Magyaroknak, de semmire se mehetött, csak-ugyan meg-támadta az Oláhokat. De ez a' meg-támadás nagy kárára esött. Ótet az Oláhok bé-várták , és a' högyek-kozött-lévő szoros völgyekbe szorították. El-vesztötte egéfz seregét ; maga-is alig érhetött gyalog Budára egynehányad magával. Ekkor osztán egész Valachia el- pártoltt Magyar-országtól; de viszasza- hozta NagyLajos , meg-mutatván azt : hogy néha az ellenséggel - való szépen - bánás , többet ér százezer katonánál. Mert î minek-utánna hallottákvólna az Oláhok : mely kegyesen bánt Nagy-Lajos azokkal a' Szászokkal, kik ellene Erdéjben fol - támadtak ; Bazarad , maga mellé vévén Országának nagyjait, Nagy - Lajoshoz ment, és magát újra néki ajánlotta. Hogy Bazaradot hűségében raeg-tarthassa Nagy-Lajos ; viszszaeugedte néki régi címörét, melyei még Bezárd*