Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

MÁSODIK SZAKASZ. B eszar ábia- Országról* Igen kegyetlenek, el-bízottak, és leg-gono* szabb szomszédjok vóltak a' Szittyiai Magyaroknak azok az Istentelen Tót Pacinakok ; kik (a' Magyarokat Honnyokban nem szenvedhetvén ) az Úzokkal egygyet értöttek, és óket Szittyiának egy részszéból khis-kergették. Ekkor oszlott két-felé a' Szittyiai Magyarság* Egygyik Részsze ( Almosnak vezérlésse alatt) Magyar-Országra célozott, úgy-miitt A t iIának régi Lak-hejére. Másik Részsze Persiaba iparkodott. Azt mondgya a' Persiai Magyarok felöl Bölcs-Leo ( ezen - üdoben - élo nap-keleti Görög Császár ) : hogy a' Magyar-országban le-telepödott vérjokkelsok üdéig leveleket váltottak , és, követségek által, miud- a'-két fészről magokat meg-is-látogatták. De aZ-után ( minek-utánna a' Persiai Magyarok Mahometnek vallássára állottak ; Magyar-országban-le-telepödött Magyarok pedig körösztényök lőttek ) úgy megfeletköztek egy-másról, mint-ha soha egy vérből se származtak-vólna. EzektÓl a' Persiábdmentt Magyaroktól származtak osztán a' Törökök , a'-mint ez bizonyos azok elótt, kik a* Bizantínomi írókat olvasták. B» így