Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

ven szóllottak. Possidonius a' Gétákat Y Gothusokkal öszsze-keveri , de méltatlanul. Annak a' Tomis városnak, ahhol Ovidius számki-vetéssébe lakott, eredetét maga írja-le ezen leleményes ember (Trist. 1. 3. Elég. 9.) Midőn Medea ( mes-vetvén édes atyját ) fazonnal elszaladott Kolkisbál, a' Tengör'jn e' hejekre érköztek. Utánnok jött Éto-kiráj-is : hogy leányját attól a' ragadótól el-vögye. Ezt látván Medea: hogy édes Atyjának sebességét ineg-hátrálhassa; meg-olte édes Öcscsét Absirtot, és annak tetemeit édes Atyjának eleibe bánta, Fiának ábrázatját meg-ösmérvén Éta , midőn annak el> szórt tagjai' fel-szedéssében foglalatoskodott ; addig Jázon , és Medea el-illantottak a' szárazon. Eta a' tetemeket el-temette, és a' bejet Tominak nevezte , mely annyit tészen, mint : el-tagolt testnek halma. De Ovidius nem úgy tartózkodott Tomis várossába : hogy által-ne-ment-vólna a' Dunán, és, bú-el-felejtésre , egész Dáciát rneg-nem-jái> ta-vólna. írják némejek: hogy Káránsebesen-is yólt, mivel ottan valami emlék-oszlopát találták. Mongyák : hogy Nagy-Lakon-is j írt, (nem meszsze Csanádtól) : mivel ottan egy koporsót találtak kőből ki-faragva ilyen föl-írással: Ovidius Násó. Ha ez így vagyon: vagy Nagy-Lakon hólt-meg ; vagy valaki az 0 Tiszteletére 5 és örök emlékezetére csináltatta ama' kq-koporsót.