Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

157° podárnak hívnak. Bé-mentek a' Luteránusok-is, és 1754-dikben templomot építettek magoknak; és a' Smwi-kirájnak védelme alatt vannak. Megvötték Bukarestet az Oroszok 1769-dikben, és tartották 1774-dikig. Valâcbiànak nem ama' régi ; hanem mostani Paissa a' 23-dik Pais. Udvara ezüstös , vagy fehér. Alól egygyes hogy, rajta a' kis-korona. A' koronában áll a' fekete holló ki-terjesztött szárnyakkal. Szájában tartya a fehér körösztöt. Az egész Pais fölött vagyon a korona , az Országiásnak jele. HU S Z ON -FI A R M ADIK SZAKASZ. M 0 l d à v i à r ó L ^ alamint Valachia, úgy Moldávia-is a' NagyKunságnak egy részsze, nem külomben a' régi Dáciának harmadika. Határozza èzt Dél-szakra a' Duna, Éj-szakra Galícia ; Nap-nyúgotra Erdély, és Valáchia, Keletre Lengyel-ország, és az Ocakóviai Tatárság. Mind hoszsza, mind szélessége közel ötven, kovetkezés-képpen udvara 2500-derekaltt mértt-földek. Mint-egy bizonyos : hogy mind a' Moldvák, mind az Oláhok egy Nemzetségek: mivel egy nyelvet-is beszélnek igen kevés külombséggel. Mindaz'-által : laknak közöttük Lengyelek, Rusnyákok,