Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

155° Kutèn (akkoriban a' NagyKins ágnak kirájja) , a'kÖrúlotte-lévŐ ellenségeitől sokáig, és erősen háborgattatván, magával egygyütt Bélának ajánlotta Országát. Bé-is-eresztötte őket a' kiráj, és m agá t^Nagy-Kun s ág" kirájjának lenni mondotta. Éltek ezen címmel az utánna-uralkodó kirájok-is. Káro'y kirájnnk' üdejében igen állhatatlanokká váltak az Oláhok, kiket a' Magyarok Eavas-al-foldiekneh-isneveznek, mert a'nagy havashögyeken túl laknak. Ezeknek nyughatatlanságjokat le-akarván csillapítani Károly , ellellek vit- te a' Magyar sereget. El - menetele szerencsés; de viszsza-jövetele igen szerencsétlen vala. Elveszott egész serege. Maga-is bujkálva járt, és Budára alig érközhetött. De Károlynál sokkal szerencsésebb vala Lajoí-kirájunk. Ez Bazarádtól egészlen viszsza-vutte (és pedig minden vér-ontás nélkül) Havas-alföldet ; és szerencsésen meg-is-tartotta. Faláchiához való jusunkat elég bőven megmutatta Hunyadi János, Mígyflr-országnak (mivel ekkor V-jLfe/o-kirájunk igen fiatal vala) híres és neves Igazgatója. Ez a' Hunyadi (minekutánna Fámánál Bulgáriában úgy meg-verettetött, hogy első U/fe/o-kirájunk-is el-veszne) Faláchiába jött: hogy (onnant Magyar-Országba érközvén) katonákat gyüjcsön a Török ellen. Vrákula (Faláchiának akkori Fejedelme) látván Hu-