Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

Azt mondgyák még Gn/zV-várossáróI (Continuât. Nestoris in Ann. Russ): hogy az jól megvala erősítve , 's-annak egygyik kapuját Magyar kapunak névezték. Mondgyák azt-is : hogy Gá/iovárossából bozták-bé leg-előszször MagyarOrszágba azt, a'-mit a' Deákok Vitriolumnak mondanak , melyet a' Magyarok Gálic-kőnek neveznek. Ez pedig három féle : i-íö zöld , és ezt rézből készítik. 2-dik kék, ennek anyja a' vas. 3-dik fehér, melyet Zinkumból készítenek. Kőnek nevezték a' Magyarok, nem, mintha valósággal ko vólna az a' Gálic-ko, hanem tsak azért- mivel a' kőnek valami kis hasonlatosságát viseli. Midőn Mária Thereziának iidejében 1772dikben ez a' tartomány Országunkkal ismétt öszsze-kapcsoltatott, a' Krakkai Palatinátusból három részek adattak Galíciához, úgy-mint a' Sir ze s ci ( nem meszsze Ofzvictul ), Szándtá , és a' Biéci, mely Sáros-vármegye, és Kárpát-hegyei mellett le-telepödott. Galíciának Paissa a' 19-Pais. Ennek udvara kék. Benne három koronák vannak. Kette je alól, egy pedig fölül« Tetejében a* korona. TIZEN-