Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

ba (minek-utánna ott kirájjá tetetött) az országnak hiteles esküvéssét föl-vatte. Hogy ezek ily szerencsésen el-múltak : ime Lodomív (pénzzel mèg-vévén az őröket, és így Magyar-országi fogságából szerencsésen kiszabadulván) Ószsze-szödögetött egynehány fegyveres katonát ; kikkel egyenesen Galíciára ütött,de Andrástól jól meg-verettetött. Mind-ezeket szívére vévén Lodomír ; reászánta magát a' Lengyel-országi útra, és Kazimirhez ment : hogy őtet András ellen segítségül hívja. Noha bár Lodomírt (nyakassága és durvasága miátt) nem szerette Kazimh ; mégis : hogy Galíciát a' Magyaroknak kezeik között ne hagygya; inkább Lodomírhez hajlott. Hogy ennek sorssát jobban föl-segíthesse ; meg-paraticsolta a' Krakkói Vajdának : hogy elegendő erővel Galíciára üssön. Azomban András a' Magyar-országi seregeknek ide-jöveteleket erre az üdore éppen nem várhatván, és magát a' bizonyos veszedelembe ereszteni nem akarván ; oda-hagyta Galíciát, és Magyar-országba édes atyjához viszsza-jött. Nagy tűz támadott ebből Béla és Kazlmír között, melyet nehezen löhetött el-óltani. Nagy nehezen meg-békéltek még-is, mely békességnek sükere az vala : hogy magát Béla ez-ntánis Galícia kirájjának nevezte, nevezték pedig magokat azok-is, kik utánna követközterek. Sze-