Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

Ez-után a' városban lévő firfiakat mind leölette ; a' fehér-népet és a' gyermekeket Pannóniába küldötte. A' gyermekek között vóltanak Romiidának két gyönyörű fiai; és vagy három kis-aszszonjai. De ezeket a' kis-aszszonyokat el-nem akarták vinni a* Magyarok : mert őket igen büdösöknek lönni tapasztalták. Igazis volt : mert ezek a' szemérmes Szüzek, a' város' ineg-tartássáról kétségbe esvén : hogy a* vad katonáknak szemtelenségjektől szüzességjöket fön tarthassák, büdös hússal rakták-meg kebeleiket, és így az ellenséget magoktól elidegínötték. Kroááát (már régtől fogva) Horvát-ország" nak nevezik a' Magyarok, talán arra az okra nézve ; mivel ők-is magokat lárvátoknak 9 Hrotatoknak, a' Németek pedig Krobótoknak mondgyák. Sokkal nagyobbra terjedött Kroácia ennek-előtte , mint mostanában láttyuk. A' Korul-uralkodók mindenkor el-csíptek valamit belŐlle. Régenten tizen-két Jupániákra. ( mintegy Vár-megyékre) osztódott. Mostanában annak határjai ezek. Éjszakra Sklavónia. Dél-szakra Dalmácia. Nap-keletre Bosnia. Nap-nyúgotra Német-ország, Hoszsza 30, szélessége 15, követközés-képpen udvara 45oderékaltt mértt-földek. FŐ-hejségei Zágráb , Száva' szélén. Károly-város , Kulpa szélén. F 5 Ez -