Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Kutya fark inkább a' szájjába. 1) Se íze, se bűze. Láb alól szánakodók. 2) Hallod é? — Még szépen szóllok. Kinek borja nyallya meg. A' ki bánnya; vegye el rólla. A'ki, szánnya ; tegyen rólla. Lódúly, kotródgy, vakaródgy. egyenlőképpen akarván bánni, és a' kévét felibűi ki csépelni; de a' Tisztartók azt mondották nékik: hogy ez a' szalma nem Csáki szalmája immár , hanem Esz­terházié. 1) Némely tiszteletes Prédikátor noha bár kötelességének eleget tenne még se vihette magát arra : hogy a' go­nosz nyelvek alattomban, sőtt néha világossan is ne harapdálták volna. Eleget gondolkodott minden védel­mezéssei felől; de semmire se mehetett. Végtére arra tökéllette magát : hogy házi komondorjának farkát el vágattatta. Kérdezvén osztán az embereket : mi bil­lenne a' faluba? azt mondák : hogy kutyájának farká­rúi beszéllene az egész falu. Inkább arrúl (monda a' T. Úr) mint sem én róllam. 2) Markalf Salamon királyunknak pajkos Inassa igen sze­rette a' dicséretet. Es ha ötet meg szánták abban is gyönyörködött. Egykor Visegrádon midőn leg nagyobb volt a' csikorgó tél , egy pöre gatyába a' királyi palo­ta előtt állott, és keze lába meg gebedve láccatott. Oszsze csődültek erre a' bundás emberek ; és ötet na­gyon sajnáliották. Oda érvén a' király midőn a' kör­nyülállóktól meg értette: hogy ők Markalfon szá_ nakodnának : mennyetek el (úgymond) innent, ha ötet igazán szánni akarjátok : mert utánnatok ö. is el taka­rodik. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom