Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Ha Itend ember más se disznó. Urad vagyok Isten után. Újság hasamba, hideglelés bokorban. 1) Néked is kettő az orrod' luka,mint a'szegény ember malaccánalt. 2) Kinek tehene alatt szoptál. 5) Ki lova' fia vagy? Nem arra kanca a' búzába! Akár soha se lássalak. Akár akkor lássalak, mikor a' hátam közepét. Ha fülem nem volna ; nem is hallanám. Kár hogy nyele nincs. 4) 1) Akkor szoktak a' torkosok ezzel a' köz mondással élni, midőn éretten gyümölcsöt, (mert annak megérttét el nem v'rhattyák) önni akarnak. 2) Egykor Diogenes ama hires N. Sándort látván maga felé jönni; egyszeriben a' temetőnek azon épülettyébe szaladott, a' hol sok hóltt embereknek koponyái tartattak , és ott hányogatta azokat. N. Sándor für ke ember lévén meg kérdező ötet : mit cselekednék? erre Diogenes : Fülö.pnek (úgymond) a' te apádnak koponyáját keresem, de meg nem találhatom, mert holttak illán is a' mint látom kettő minden embernek orra lul;a. Ezzel azt akarta értéssére adni : hogy egyenlő lesz ö is más emberekhez. 5) Az olyan esztelen , oktalan ifiakrúl szokták ezt a' közmondást mondani, kik, valamint a'.borjak , úgy neveltetnek fel; és mikor valami beszédre fakadnak, a' tudatlanság ki teccik szájokon. .4) Ezt a' közmondást akkor gyakorollyák a'Magyarok, midőn valakit fi'työlni hallanak. Kár: hogy fityőlésökre nyele nincs,mert méltó vala meg fogni, és haza vinni.