Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

7^ Mentéjének prémje is ki mutattya a'kevélyt. Nem mind kevély a' ki parancsol. Nem kevély, ki a' roszszat meg szidgya. Kevély koldus , tudatlan Pap, félénk katona, ostoba vezér. Minden csekélséget másnak lelkére köt. Ha a' disznónak szarva volna , kanászt se lehetne mellé fogadni. Hallya ked, nem egész fenékig tej föl. Üdövel a' kevély alázatos is lehet. Lesz még valaki, ki sarkára hág. Fen köp. . , MÁSODIK RÉSZ. A' kevélynek siava' Jarattyai. Otthon parancsollyon kend. Bakot nyúztál, büdös vagy. Félre Putri, jön a' gunyhó. x) Félre gunyhó, jön a' ház. Félre falu, itt a' város. J) Tudni való dolog, hogy a' Magyarok Putrinak ne. 1 vezik az olyan házakat, me'yek a' főidnek szinén alól vannak építve. Ennek el készítése' oka a' szükség. A' régi Magyar katonák is ily Putriban laktak, laknak most is az Oroszok, midőn téli iidőben várat ostromolnak. Ha házat a' főid színire építenek a' Ma. gyarok, azt föl háznak mondották, és egyszer'smind első emeletnek. Mivel a' Németeknek Putriok soha se volt ; föl házaik lehettek : de a' mi nálunk első emelet azt ők első emeletnek nem mondhatták. Ugyan azért i külömböznek velünk az emeleteknek számokban.