Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

64 A' tengert békóval fenyegeti. Csípőjén keze, szeméten szeme. Körösztül ölti a' tü fokán , ha hajó kötél lesz is. Néma lakatoknak fel, nyilhattya zárjáét. Bolhából lett tetű , nagy gőgösen sétál. Eső után nőtt gomEa ; benne a' féreg. Ki ráztam már az oskolák'porát. Úgy sétál, mint Kunok' ebe a'homokon. Kedvére nyútódzik , mint eb a' pozdorján. Turkál mindenben, mint a' jól lakott disznó a' maliban. Annyit se gondol vele, mint a' mák szem. Kevély,. mint a' páva. El hitte magát. x_) tyok vala , a'Püspök templomába felvitt. Eleget szabódott az inas, de minekutánna erővel bé vonták, mivel a' reá vetett régi átkot jól tudta, has menését megnem bírhatta- Ennek ki söpréssére egynehány vén aszszonyokat küldettetett fel Mátyás király. Ez a' történet a' boszorkánságot a' seprő hordozás miatt még inkább el hitette a' régi Magyarokkal. I) Eg-y különös ékesség-íi Dáma, midőn a' farsangi napokon a* táncolóba érkezett, igen rút ifiat választott táncos társának. Úgy el kevélyedett pedig ebben ama rút: bogy az ékes aszszonnak hozzája való hajlandóságárúi nem kételkednék. A' táncnak elegére érkezvén, mindnyájoknak hallottakra (jó feleletet remélvén a' szép aszszontúl) hangosan meg kérdezte ötet : mi okra nézve nem adta magát más ifiakhoz is, kik a' bálban elegen lennének? erre a'kedves aszszony (úgy : hogy mindnyájan meg- értenék) világosan így felelt: annak oka. az én Uram, ki ha engemet szép ifiúval táncolni látott volna, folia meg «cm maradhattam volna.