Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Sok el patkol addég. 1) Későn ér mindenre, mint a' vén leány. Későre szelídül meg a' farkas. Az ostoba fiú, anya' méhében is későbbre érik. A'kanász, búj tár is későre ér a' disznó pásztors^gra. Mennél vastagabb a' fa, annál későbbre fürészelik el. Mennél meszszebb a' forrás, annál későbbre ér a' tengerre. A' fog is végtére el kopik. 2) El tart a' világ egész végig. Mennél tovább az ágyú, annál később a'vas gömb. A' hegedübeft is későbbre válik a' jó. Az öreg húr későbbre szakad. Későn vetett búza , későbbre csirádzik. Ki későre házasodik későre bánnya meg. A' Templomba is későre érnek a' lomhák. Ki későn fekszik, későn kel. Későn főző , későn lakó. Orrát a' sas későre veszti el. 5) a) Sokan törték fejeket abban, mért mondgyák a' felöl a'Magyarok, a'ki meg hólt: hogy el patkolt. Én ennek okát a' patkós csizmákban keresem, melyet régen mind a' férjfiak, mind az aszszonyok viseltek. 2) Láttam egy tisztességes öreget, kinek fogai úgy el koptanak , hogy gyökerei ali^- láccottak iniben. 3) A' természet visgáló tudósok azt mondgyák a' sas felöl: hogy három száz esztendeig is el él, ha hegyes orrát mely úgy meg szokott horg-osúlni : hogy szájjat âz ételre ki nem nyithattya a' sziklába vágja, és azt el ejti. Ekkor ifiúsága meg meg újjúl mint Dávid Zsoltarja mondgyaf meg újjúl ifjúságod , mint a' sase. II. Best. Példa Eèsz. D