Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

A' nagy Apja is ördög volt. Kénköves ménykö. Azokat a' könyveket, melyeket attyoknalc sirattatására tartottanak - az árvák, előre ki szárította szemeltbül. Mint a' sasnak, három éle nyelvének. Úgy szereti farkas a' báránt, hogy ' szeretelbül meg eszi. Csak akkor nem eszi meg farkas g.' haránt, midőn el nem éri. A' rosz eme fiait is meg öszi. 1) Mi van mit tenni, mikor meg kell lenni. Ha roszszat, tehet, el nem múlasztya. Közel van füstye a' lánghoz. i) Ez a' szó e m annyit tett régi eleinknél, mint mostaniaknál a' cs öcs szó. Innent származnak ezen szavak is. Emös gyermek, az az: szopó gyermek. Csöcsemös gyermek , ki c s ö-cs el és emmel él. Emiéle m az az: szoptatással-táplálom. Hát ha ezen szóbúi em származott az emberis, úgymint: a' ki valaha emmel vagy is c s ö c s c s e 1 élt: mert hogy emlő az emből származik, kétség kívül vagyon. Tiszteségesebhen is mondhatni az fehér .személyeknek csücsökét emlőnek — Régi Magyarjaink így ejtették a' szavakat aty, any, báty, nép, a' mostaniak jgy : atya, anya , bítya, néne. Rég-enten tehát e m disznónak mondották azt, melyet mostanában eme disznónak neveznek, az az oly disznónak, melynek eme, vagy emje vagyon. Mivel pedig ezek közül az eme disznók közül vannak oly durvák, hog-y magok' malaccaikat is el szaggattyák, 's meg eszik-; méltán számláltatnak a' kegyetlenek közé.