Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

41 Gonosz pára. Oly baráttya, mint farkas a' báránnak. Szívem' gyötrelme. Több veszett Buda alatt. Úgy fenyegetödzik , mint a' terhes fölhö. Kirími Tatár fajta. Addég játszik macska az egérrel, még meg eszi. Pokolban kotlották, 's e' világra költötték. Káin fajzattya. A' törvént is maga rámájára feszíti. Júdás Iskáriótes. 1) Eb anyában fogantatott. Pogány féreg. Magát nyaió barom. 2) Denevér szárnyakon ide tova röpdös. Ördög ülön koholt vas dárda. nyat kapott vitézsége miatt. Ezt látván a' Magyarokkal hadakozó Morva, szaporán el futa, és egy keze

1hozott a' vezér elejébe. Kérdezte tölle : mért inkább fejét nem hozta ide, annak az ellenkező embereknek? örömest cselekedtem volna (feleié a' Morva" katona) de már akkor feje nem volt, midőn kezét le vágtam. 1) Ezt a' hál'adatlan gaz embert, méltán lehet a' kegyetlenekké számlálni : mivel jó tévő Urát harminc Német forintokon el adta. Iskárioti Júdásnak mondhatná ötet a' Magyar, mivel Zsidó országban egy Is kardot nevü faluban született. 2) Egy vén csipás leány valamit bé takarva árúiván a' piacon , magához csalogatott egy gyönyörű ifiat : hogy néki meg mutathassa az el adni valót. Midőn tehát meg kérdezte ötet az ifiú: mit árulna? azt súgta annak füléhe : hogy magát. Az ifiú is azt súgta fülébe : kár : hogy a' barom vásár el múlt.