Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

31 iíVTvjy^k Ördöggel határos. Altkor nevet: midőn vagy maga jól járt, vagy más valaki ebül. 1) Másnak veszttére, magának nem hasznára élq. Ember börébül fűzné bocskorát. Ördög hadnagygya. ^ Ember bélből kamollya a' hurokot. Ördög üzö Fábián. 2) Nem allhatik, ha csak valakinek derekát le nem üti. . Világ' latra. 1) Muci list Romában eg-y kegyetl en , és mindég ko­mor tekintetű rosz embert egykor igen szomorúnak látván P u b 1 i u s , azt mondotta egy baráttyának : vagy Muci us ebül, vagy más va'aki jól járt. 2) Fábián egy tanúltt és okos Plébános nem sokat tartván azoknak fücsögésseikre , kik magokat az ördög­tűi meg szállottaknak lenni hazudtak , a' többi között egyre akadott. Ez magát mint ha néma lenne úgy tettetvén, csak jelekkel mutogatta a' benne lakó ördö­g-öt. A' Plébános végére akarván járni a' valóságnak, ö is úgy tettette mag-át : mint ba az ördöngösnek sza­vait el hinné, és nyomorúltt álladalmát is szívvére venné. Nap esttére a' kemence mellé ültette, és erős borral ig-en jó tartotta ötet. Hogy egészszen el ázott 1 m-lléje ülvén a' Plébános mint egy tréfábúl meg kérdezte ötet: hány esztendeje lehetne, miulta benne ez a' néma ördög lakozik ? a' szegény ördöngös meg feletkezvén magárúi hirtelen azt feleié: hogy immár három egész esztendeje lenne, miólta egy szót se szól­hatna. Nem kellett a' Plébánosnak több, elő vette a' Tatár korbácsot, és azt meg- szentelttnek lenni mond­ván, úgy el verte ötet: hogy több reá nem is férhe­tett. Meg vallotta az ördöngös : hqgy soha még ff öpdög űzőt nem látqtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom